Cukrász akarok lenni. Régi álom ez, már az idejét se tudom mikor döntöttem el. Talán akkor kezdődött ez a soha véget nem érő szerelem, amikor ANYA először segített felmászni a konyhaszékre, és én végre belenyomhattam az ujjaim a felvert kalács tésztájába...Vagy talán akkor, amikor életem első piskótáját megsütöttem több-kevesebb sikerrel. Igaz, olyan is volt hogy véletlen a felvert habot kifelejtettem a masszából és a végeredmény egy lapos összeaszott valami lett. :) De mára ezeket a hibáimat kinőttem. Szerénytelenség nélkül állítom hogy finom a piskótám :) Legalábbis manapság már nem felejtem ki belőle az egyik legfontosabb hozzávalót :)
Példaképem Eric Lanlard. Szerintem Ő a világ legjobb cukrásza. Aki már végignézett egy epizódot valamelyik tévés szerepléséből, az tudja hogy valóban Ő a legjobb. Nincs még egy olyan cukrász aki annyira nagy szeretettel képes kavargatni a forró tűzhelyen az égetett tésztát mint Ő. :) Egyszer a nyomdokaiba lépek, és magam is hasonlóan lélegzetelállító tortákat fogok alkotni. :)
Tőle származik az a mondás is, hogy " Nem lehet addig cukrász valaki, amíg nem tud tésztát gyúrni". És ebben nagyon igaza van. A Szerelmem tudna mesélni a tésztagyúrási képességeimről. :) A pizzámat mindenesetre szereti :)
Már gondolkodom hogy holnap mi kerüljön terítékre. :)