Könnyek. Bizonytalanság. Félelem. Hontalanság érzése. Kavarognak, örvénylenek a gondolatok. Szinte semmi sem biztos ebben az életben, csakis egyetlen dolog. Személy, érzelem. Ő. De ezenkívül káosz. Őskáosz.


"Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:"

Ha véget vetsz neki akkor gyáva vagy. Ha tűröd akkor balfék. De ha magadnak csináltad és mostmár nem tudsz ellene tenni akkor meg egy épületes barom.
Nehéz az élet. És az a baj hogy a megoldás kulcsa bennem van. De nem találom! 

Mindennél jobban vágyom egy kislányra. Akire ha ránézek Őt és magamat látom. A szeme az apjáé lenne, a haja az enyém... A mosolya meg mindkettőnké. Loretta. Alig várom hogy a karjaimban tarthassalak. 

Üres nélküle a ház. Hiányoznak a szanaszét hagyott holmijai a fotelban, a kissé összegyűrt pizsama az ágyra dobva, a dohányfüst, ami finoman körbelengi, megszoktam, otthonos. Hiányzik a neszezése amint az ásványvizes palackért nyúl, és előbb nekem nyújtja kérek-e, és csak utána iszik maga is.Hiányoznak az együtt töltött órák. De nemsokára újra. együtt leszünk.

Senki se mondta hogy tökéletesek vagyunk. Az ember ilyen. Egyedüli és megismételhetetlen egyedüli és megismételhetetlen hibákkal. Persze sok embernek lehet ugyanaz a hibája (önzés, féltékenység, összeférhetetlenség stb.) de mégis saját maga számára, ahogy Ő azt megéli az egyedi. Olyan jó lenne hibátlannak lenni...nem felkapni a vizet minden ostobaságon, kicsit leszarni mindent, nevetni az egész világon. Kár hogy erre nem vagyok képes. Ott motoszkál bennünk a megoldás kulcsa, de a zár annyira elérhetetlen. Nem marad más mint a beletörődés, hogy így van. Addig van így amíg így kell lennie. Nem tovább. Próba ez is mint minden más az életben. Végsősoron minden ember akit életünk során megismerünk, alakít minket, formál és utat mutat. A saját lelkünk épülésére. Muszáj erre gondolnom. Mert ha nem ez lenne a szemem előtt, akkor kicsúszna a lábam alól a talaj. 

Ma megsütöttem Nigella Lawson híres-kedvenc csokitortáját. Igaza van Nigellának, valami káprázatosan finom. Könnyű, omlós tészta; tökéletes krém, semmi unott puding, csak jó minőségű étcsokoládé és tejföl na meg némi vaníliaesszencia. :) Maga a tökély. :)

A fogadott kislánykám ma kezdte az érettségit. Olyan büszke vagyok rá. Inkább a nővére lehetnék, hisz mindössze 7 év van köztünk, de egyszer azt mondta nekem, hogy olyan vagyok mintha a második anyja lennék. Meghatott. Sokszor mutattam neki a helyes utat, sok tanácsot adtam neki az évek során mióta ismerem. De énis rengeteget kaptam tőle. Örülök hogy ismerhetem. Ha majd lesz egy saját lányom, örülnék ha hasonlítana rá. :) Fura hogy már ennyire megnőtt, akkor kezdte a középiskolát amikor megismertem, és lám már az érettségi napja is eljött. De tudom hogy ő nem öregszik, csak felnő, ellenben én...:)


"Megszületünk, de életünk a halálhoz vezet. Mindössze egyetlen út áll előttünk, abból azonban korlátlan számú kijárat vezet."
/ Jean Sasson /


Csak rajtunk áll hogy hogyan használjuk ki azt az időt, amit kapunk és mire használjuk fel. Ő okos és már sínen van :) Ettől boldog vagyok. És remélem szép lassan a Mi életünk is belezökken abba a kerékvágásba amit megérdemelnénk végre. :)