Újra és újra rá kell jönnöm, hogy a sütés nélküli édességek elkészítése nem az én világom...

Annyira irigyelem az olyan embereket, akiknek az ölükbe hullik minden. Akiknek nem kell várni semmire, mert vagy a gazdag szülők révén, vagy csak szimplán a szerencse miatt amit elterveznek az rögtön valóra is válik. Ha lakás kell megvan, ha autó kell az is megvan, és ha egy tuti jól fizető állás hibádzik, akkor az is egyből az övéké. 
Én világ életemben mindig vártam valamire. Kiskoromban a hőn áhított barbie-ra, nagyobbacska lányként szép ruhákra, most meg a Szerelmemmel tényleges közös életünk elkezdésére. Már úgy szeretnénk mindketten, de még mindig várnunk kell. Belebetegszem.  Akarok már egy kicsi albérletet, ahol csak ketten vagyunk, ahol végre elkezdhetjük az életünk. Amibe nem szól bele senki. Amivel nem kell elszámolnunk senkinek. Ahol ha lerakok egy bögrét az asztalra, az garantáltan még két óra múlva is ott van.
De még minimum egy év. Még van suli, utána kellene egy kis pénz, és majd aztán. 
Nem panaszkodom, mert lehetne ennél rosszabb is. Ő meg Én mindig itt leszünk egymásnak, és ha együtt vagyunk semmi baj nem érhet minket. De akkor is bánt. Mert már mehetnék vagyok. Már túl idős vagyok ahhoz hogy még mindig otthon lakjak. Nem jó már ez így. 
Kibírom. Mert muszáj és mert mást nem tehetek. De jó képet nem tudok és nem is akarok vágni hozzá.

Ma 1 éve, hogy kisütött a szívemben a nap :) 
Ma 1 éve, hogy az enyém lett a Világ Legcsodálatosabb Férfija :)
Ma 1 éve, hogy újra boldog vagyok. :)
Örökkön Örökké Édes :) <3

Bakancslista :)

Sok álmom van, és tudom is, hogy majdnem mindegyik teljesülni fog. :) Igyekeztem összeszedni egy 10-es listát, lássuk.

1. Nyugodt élet a Szerelmemmel, és a leendő gyerekeinkkel.

2. Elvégezni a hőn áhított cukrász-szakács iskolát.

3. Elmenni Norvégiába, és látni a fjordokat.

4. Megtanulni eredeti libanoni baklavát sütni.

5. Elmenni Caprira, és eltölteni ott egy hetet.

6. Szentpéterváron megnézni a Téli-palotát.

7. Egy hajótúra az Amazonason.

8. Párizsban egy reggeli a Szajna-parton.

9. Végigutazni a Transszibériai-expresszen.

10. Látni az Északi-fényt.

Ma voltam fodrásznál, mivel holnap esküvőre hivatalos kicsiny de annál szeretetreméltóbb családom :) Mondjuk egyébként is időszerű volt már egy vágás-festés, de amit ma kaptam, az maga a csoda. Nekem van a legjobb fodrászom a világon :) 
És süt a nap :) Meleg van, de nem elviselhetetlenül :) És nemsokára a karjaimban lesz a Szerelmem :)
Ez egy olyan tipikus "Happy Day" :)

"Mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik."

/ Paulo Coelho /

Tökéletlen életem legtökéletesebb időszaka. 

A hold ma a szokásosnál is fényesebben ragyog. 

Ha csak egyetlen napra JÓ ember lehetnék..Mindent megadnék érte.

Páros életkor...Juj de nem szeretem a páros számokat. :) De egy páratlan életszámú embertől nem is lehet mást várni :) Na nembaj, ahogy a Szerelmem mondta, úgyis a fele életedet páros életkorúként éled le. És mennyire igaza van :) De megbarátkozni nem fogok ezzel soha. :)

Meleg, meleg és még egy kis meleg. Így lehetne jellemezni ezt a napot. Kinézek, és azt látom hogy olvad az aszfalt. Csorog a tetőről a cserép, és kicsi patakokban folyik le a házakról a vakolat. Ilyen ez a mai nap. 

Na de holnapra már "lehűlést" várhatunk. Ergó, nem 40 fok lesz csak 30, ami jelen esetben olyan, mintha a Szaharából átkerülnénk  Szibériába. Én magam szívem szerint inkább Szibériára voksolnék, ha ezt szavazás útján lehetne választani. És az a fura, hogy már a meleg imádó ismerőseim is osztják a véleményemet. Változnak az idők :)

Amúgy az utolsó óráimat élem 23 évesként. Kezd rajtam mindjobban eluralkodni a szokásos szülinapi pánik...:D 

Ja és egy kérdés, amire nem várok választ...Normális dolog az, ha egy busz, aminek 8:15 kellene indulnia az 8:38-kor indul el, és a sofőr még csak meg se indokolja a késés okát...Igaz, én sem kérdeztem..Lényegtelen, de az fájdalmas, amikor 2 percen múlik, hogy elérem-e a csatlakozásom, avagy sem, és várok-e másfél órát. 

Szeretlek Magyarország, szeretlek Volán...

http://www.youtube.com/watch?v=dQTXs8D8f3c

:)

Alapjában véve utálom a bürokráciát. Mondjuk nem hiszem, hogy van olyan élő ember, aki szereti, kezdve a sorbanállástól, a türelmetlen mögöttünk álló bácsin át a mogorva ügyintézőig. Ezek nem szép dolgok.
Nem is szeretek semmilyen hivatalba járni, ma mégis úgy alakult, hogy el kellett mennem egy bankba. Már előre tartottam tőle, hogy elrontják a délutánom, kicsit félve is mentem oda az ügyintéző hölgyhöz, de azért előadtam a problémámat. És csodák csodája, nem egy faarcú gépies valakivel találtam szemben magam, hanem egy életvidám, fiatalos (bár már nem volt huszonéves) hölggyel, akivel elsőre megértettük egymást. Nem kellett magyarázkodnom, hogy mit akarok, hanem elég volt neki egyszer elmondanom, és máris intézkedett. Jelzem, ez nem reggel volt, hanem zárás előtt egy órával. Sőt, még kedélyesen el is beszélgettünk, holott akkor láttuk egymást először az életben (és lehet hogy utoljára is).
Jók ezek a tapasztalatok. Kellenek. Nem sokszor esik meg, de ezek az alkalmak biztosítanak arról, hogy még nincs veszve minden. :)

Mondtam már hogy gyűlölöm a meleget? De tényleg. Közte meg köztem ez olyan örök ellentét, csata, harc és örök viszály egyben. Ha az életem egy szappanopera lenne, akkor mi lennénk az örök viszálykodó testvérek, akik sosem tudnak kijönni egymással rendesen. Nem értem, minek kell nyáron 40 foknak lennie. Ez mérsékelt égöv, ha jól tudom. Kislánykori emlékeimből egyet sem bírok felidézni, amikor ennyire rekkenő hőség lett volna, mint az utóbbi pár évben. Félreértés ne essék, nem vagyok a kellemes meleg ellen, csak ez a förtelmesen, izzasztóan, kibírhatatlanul, beteggé tevően forró valami ellen. Most is, kint 38 fok van, én meg a szobában, behúzott függöny mellett, ventillátorral próbálom enyhíteni ezt a rettenetet. De persze nem sikerül. A fejem is fáj tőle. Szóval...nem szeretem :) Lehetne már ősz. Azt imádom. Már lehet felvenni őszi kabátot, csizmát, sálat..hullanak a levelek, finom langyos szél fúj. Még nincs hideg, de ez már csak a nyár utózöngéje, a tél előjele. És amikor eljön október elseje, na az egy másik dimenzió...Az már tényleg, az igazi, a visszafordíthatatlan, akkor már jól érzem magam. A hajam nem ugrik össze egy ártatlan mosás-vasalás után, nem kell hajmosás közben is az izzadtságot törölnöm a homlokomról. (Mert sajnos ez ilyenkor nálam gyakori ). De már nem kell sokat várnom rá, nemsokára eljön, és utána bye-bye forróság :)

Bemutatkozás...Valahogy minden olyan oldal, ahová regisztrálunk ezzel a szóval kezdődik. Fontos a bemutatkozás. Azt gondoljuk, így egyből megismerjük a másikat. :) Pedig szerintem ez nem így van. A bemutatkozás mindig arra jó, hogy írjunk egy kicsit önmagunkról, és utána a többiek majd eldöntik, mit is gondolnak. Hú, ez nyakatekert lett, mint általában a gondolatmeneteim:)

Az én bemutatkozásom meg..egy hét is kevés lenne, hogy leírjam milyen is vagyok. De nem is ezért vagyok itt.:) Nem személyes blog lesz ez (persze lesznek benne ilyen bejegyzések is, gyanítom..), hanem sokkal inkább az elmélkedéseim, és a gondolataim, álmaim tárháza. 

De azért mégis egy kicsi "önmagamból": Szeretem a kajszibaracklevet. Ezt le kell szögezzük. :) Aki azt szereti, rossz ember nem lehet. :) Azonkívül imádom a lustálkodós szombat reggeleket, a vihar utáni csendet, a vakítóan kék eget egy kora tavaszi reggelen. Na meg az őszi kabátokat. Az az egyik gyengém, és a sálak. :)

És a nagy kedvencem Franciaország..Egy reggeli a Szajna-parton...jó lenne (és egyszer lesz is)

De amit a legeslegjobban imádok az a legnagyobb Kincsem, egy FÉRFI, így nagybetűvel. :) Lassacskán már egy éve az enyém :) És innentől ÖRÖKRE. :) Ő az az ember aki úgy szeret ahogy vagyok. Akkor is, ha rossz a kedvem, és akkor is ha reggel kócosan ébredek :) Nem tudok eléggé hálát adni azért, hogy van nekem. :)

Amúgy remélem itt hosszabb "életű" leszek, mint a régi blogjaimban..Nem újkeletű ez nálam, de teszek még egy próbát, hátha.