Ez a nap is eljött. Az utolsó vasárnapunk itt. Ma elkezdődik a takarítás-pakolás véget-nem érő??-ördögi köre. Na jó, talán mégis lesz vége, legalábbis muszáj hogy legyen, hisz egy hét múlva ilyenkor már az új albérletünkben ébredünk fel. Alig várom. Persze van bennem jó adag félsz, hiszen onnan megyünk most el, ami másfél éven át az "otthont" jelentette számunkra. De muszáj volt lépni, menni. Kellett a változás.
Mikor elhatároztuk, akkor úgy éreztem nem fogok hiányt érezni. Ha nem is sokat, de akkoris érzek. Mert itt kezdtük el a tényleges közös életünk, itt szőttük első álmaink. De nem félek a változástól. Ugyanúgy, ahogy a munkahelyemen se féltem. És lám, megtalált egy új lehetőség. 
Szóval, fel a fejjel, indulás pakolni! :)

Egy verőfényes márciusi délutánon Életem Szerelmével keresztszülők lettünk :) Vagyis jelöltek. Na de júniusban ha Isten is úgy akarja akkor keresztvíz alá tartjuk Kristófot <3, életünk jelenlegi boldogságát, a kicsi pöttöm Herceget, akinek olyan jó illata van mint a legsímogatóbb nyári szellőnek. :) Már olyan rég szagoltam Babaillatot, hogy el is feledtem milyen összehasonlíthatatlanul finom illatuk van. 

Jön a tavasz. Húsvét, locsolkodás (NEM!:)), főtt tojás, Anya-féle főtt sonka, jácint illat, napsütés, friss tavaszi szellő. Úgy vágyom már rá. Elég a nedves, ködös, esős télből...

Néhány napja ünnepeltük a 3.5 évünket Élettel. :) 3.5 év...Még legalább 80-at szeretnék, de 79-el is megelégszem..:)

Olyan fura hogy megint eltelt egy év. Kapkodjuk a fejünket, és már 2015-öt írunk, holott még meg sem száradt rendesen a nyomdafesték a 2014-es naptárakon. Furcsa az élet. Azt mondják gyermekkorban sokkal lassabban érzékeljük az idő múlását, hisz annyi a tanulnivaló, a látnivaló, annyi az ismeretlen dolog, hogy minden nap egy örökkévalóság. Felnőttkorban a napok sokkal monotonabbak, munkanapok tömkelege, amit csak elvétve szakít meg egy-egy ünnep...A főnököm mondta az állásinterjúmon-mikor a terveimről kérdezett, és mindenre azt válaszoltam hogy majd-majd..- hogy nincs majd, csak a most van. Ugorni kell, mert ha nem ugrunk elszalad az élet. És akkor elkezdett a korommal példálózni.Hát 26 évesen annyira öreg lennék?Szerintem nem, hacsak nem nevezzük öregnek azt a 92 éves nénit, aki most kezdi egyetemi tanulmányait. Mert ha Ő öreg ekkora életenergiával, akkor igen, 26 évesen énis öreg vagyok. :) Végülis közelebb vagyok már a 30-hoz mint a 20-hoz :P :) Na jó, ebbe még azért nem akarok belegondolni.