Talán mégis létezik egy felsőbb hatalom, ami segít minket,ami egyengeti azt a sokszor rögös, akadályokkal teli utat, amit röviden Életnek nevezünk. 
Sokáig hittem hogy ez így van. Utána volt egy időszak, amikor elvesztettem minden bizonyosságot hogy ez igaz lehet. De mostanában megint kezdem érezni, hogy talán nem csak illúzió, hogy talán mégis van Valaki vagy Valami, ami nem hagyja hogy elvesszenek az álmaink, a vágyaink, hanem hozzásegít a megvalósításukhoz. Csak akarnunk kell. A "szeretném" az nem elég. Akarni kell. És bármi a miénk lehet.
Igaz a mondás, hogy ha igazán tiszta szívből akarunk valamit, akkor az egész Univerzum mellénk áll, hogy álmunkat megvalósíthassuk.
Úgy érzem az Világmindenség most a szövetségesünk. :)

Sose gyűlöltem még senkit úgy igazán. Az utálat az más, utálkozni lehet, nem szólni valakihez, csúnyát mondani rá a háta mögött, kinevetni. 

A gyűlölet más. Az sokkal mélyebbről fakad. A gyűlölet vegytiszta szeretet volt, de átváltozott. 

Nem tudtam hogy én képes vagyok erre. Úgy igazán. A szívem legmélyéből. De igen. Képes. Csak sajnos már emészt. Alapvetően vidám, aranyos, mosolygós ember vagyok, de most valami más is van bennem. Idegesség, feszültség, talán kicsi félelem is, bár egy oroszlán sohasem fél, vagy ha mégis akkorse mutatja, megvédi magát az élete árán is. A szavannán. Meg a képmutató emberek között is. Ha kell. És most bizony kell.

Amúgy sose voltam az a fajta aki rettentő módon kiállna az érdekeiért. Családban igen, de azonkívül..Semmi. Most viszont elementáris erővel tört rám az érzés, hogy meg kell védenem magam. 

Öltsük magunkra a köpönyegforgatás palástját. Tegyük fel a mosoly álarcát. És vegyünk be egy leszarom tablettát.

Van egy Lelki mannám. Nem tudom kinek mond ez valamit, lényeg hogy egy századeleji ifjúsági énekes-imádságos könyvről van szó. Aputól kaptam még régen, mikor még kislány voltam. Már jó 15 éve a birtokomban van. A minap előszedtem, fogalmam sincs miért. Talán mert hiányzik Isten, bár nem hiszem hogy ennek a segítségével fogok közelebb kerülni hozzá. Nem is ez most a lényeg, hanem az hogy megnéztem mikori kiadás. 1885. van a belső borítójába nyomtatva. Kíváncsiságból rákerestem a vaterán, hogy árulnak-e ilyesmit. Összesen 14 darabot találtam az aukciók között. Rákattintottam néhányra, mindegyik mellé oda volt írva hatalmas betűkkel hogy ritkaság! Megnéztem mikori kiadások, a legkorábbi 1925, de volt 1930-31.-es is. Ezekre írják ők hogy ritkaság. Majdnem felnevettem. Ha tudnák hogy nekem cirka 30-40 évvel korábbim van. De én sose adnám el. Olyan sok mindentől megváltam már ami fontos volt, ez olyan dolog amit őrizgetni akarok és majd odaadni a lányomnak. 

Megint elment valaki akit szerettem, aki fontos volt. Ma megint ravatalnál álltunk, ma megint elvitt néhány porszemet a szél, ami a sírjára dobott földkupacokból kiszabadult. Ma megint sírástól volt hangos a temető. Hányszor álltam már ott ugyanúgy. Csak a korom volt más. De mindig minden ugyanúgy van. Virágok, fojtott suttogás, kisírt szemek, és a tömjén. Ég a tömjén, fújja a szél a lángokat de el nem olthatja. Mert míg nem felejtünk, addig a lángokat nem bánthatja a szél.

Ilyenkor eszembe jut, hogy milyen lesz majd a sajátom. Vajon milyen lesz. Vajon sírnak majd felettem is, vajon eljönnek? 

Ha majd eljön aminek el kell jönnie, őrangyallá szeretnék lenni. Szeráf akarok lenni ha eljön az ideje. És az itt maradó szeretteimre vigyázni. Lehet hogy ez furcsa kérés és akár lehetetlen is. De szép idea. Talán meghallgatják odafönt a kérésem.

" Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. "

/ Gabriel Garcia Marquez /

Annyira szeretem.
Szeretem az érintését, a kezét a kezemen, ahogy símogat. A csókja ízét , az illatát, a tekintetét amikor reggel először rámnéz. 
Imádom a gondolatait, a véleményét, és azt hogyha valamit megmond az úgy van és nincs mellébeszélés. 
Imádom a szerelmét irántam, ami oly határtalan mint a csillagos éjszakai égbolt. És az én szerelmem iránta végtelen.
Mi összetartozunk a szó legnemesebb és legszorosabb értelmében. Ez az égben köttetett. Nem most, és nem 20 hónapja mióta együtt vagyunk. Hanem sokkal régebben. Életekkel, világokkal ezelőtt. A Mi lelkeink egyek., összetartoznak. 
Örökre.