Olyan fura hogy megint eltelt egy év. Kapkodjuk a fejünket, és már 2015-öt írunk, holott még meg sem száradt rendesen a nyomdafesték a 2014-es naptárakon. Furcsa az élet. Azt mondják gyermekkorban sokkal lassabban érzékeljük az idő múlását, hisz annyi a tanulnivaló, a látnivaló, annyi az ismeretlen dolog, hogy minden nap egy örökkévalóság. Felnőttkorban a napok sokkal monotonabbak, munkanapok tömkelege, amit csak elvétve szakít meg egy-egy ünnep...A főnököm mondta az állásinterjúmon-mikor a terveimről kérdezett, és mindenre azt válaszoltam hogy majd-majd..- hogy nincs majd, csak a most van. Ugorni kell, mert ha nem ugrunk elszalad az élet. És akkor elkezdett a korommal példálózni.Hát 26 évesen annyira öreg lennék?Szerintem nem, hacsak nem nevezzük öregnek azt a 92 éves nénit, aki most kezdi egyetemi tanulmányait. Mert ha Ő öreg ekkora életenergiával, akkor igen, 26 évesen énis öreg vagyok. :) Végülis közelebb vagyok már a 30-hoz mint a 20-hoz :P :) Na jó, ebbe még azért nem akarok belegondolni.