Ez a nap is eljött. Az utolsó vasárnapunk itt. Ma elkezdődik a takarítás-pakolás véget-nem érő??-ördögi köre. Na jó, talán mégis lesz vége, legalábbis muszáj hogy legyen, hisz egy hét múlva ilyenkor már az új albérletünkben ébredünk fel. Alig várom. Persze van bennem jó adag félsz, hiszen onnan megyünk most el, ami másfél éven át az "otthont" jelentette számunkra. De muszáj volt lépni, menni. Kellett a változás.
Mikor elhatároztuk, akkor úgy éreztem nem fogok hiányt érezni. Ha nem is sokat, de akkoris érzek. Mert itt kezdtük el a tényleges közös életünk, itt szőttük első álmaink. De nem félek a változástól. Ugyanúgy, ahogy a munkahelyemen se féltem. És lám, megtalált egy új lehetőség. 
Szóval, fel a fejjel, indulás pakolni! :)