Alapjában véve utálom a bürokráciát. Mondjuk nem hiszem, hogy van olyan élő ember, aki szereti, kezdve a sorbanállástól, a türelmetlen mögöttünk álló bácsin át a mogorva ügyintézőig. Ezek nem szép dolgok.
Nem is szeretek semmilyen hivatalba járni, ma mégis úgy alakult, hogy el kellett mennem egy bankba. Már előre tartottam tőle, hogy elrontják a délutánom, kicsit félve is mentem oda az ügyintéző hölgyhöz, de azért előadtam a problémámat. És csodák csodája, nem egy faarcú gépies valakivel találtam szemben magam, hanem egy életvidám, fiatalos (bár már nem volt huszonéves) hölggyel, akivel elsőre megértettük egymást. Nem kellett magyarázkodnom, hogy mit akarok, hanem elég volt neki egyszer elmondanom, és máris intézkedett. Jelzem, ez nem reggel volt, hanem zárás előtt egy órával. Sőt, még kedélyesen el is beszélgettünk, holott akkor láttuk egymást először az életben (és lehet hogy utoljára is).
Jók ezek a tapasztalatok. Kellenek. Nem sokszor esik meg, de ezek az alkalmak biztosítanak arról, hogy még nincs veszve minden. :)