Tudni kell rólam hogy imádok kávézni. Fiatalabb koromban -lásd 15-20 éves korig- egyenesen utáltam.Mert mindig keserűnek gondoltam és forró volt és meg se tudom igazából magyarázni miért. Csodálkoztam hogy Anyuék és Tesóm hogyan lehetnek annyira oda érte. Utána egyre többször nyúltam a kávéscsésze után, kezdetben csak kísérletezésből, és mostanra megszállott lettem. Nincs is jobb mint kora?:) reggel a Szerelmemmel egy közös latte. :) Ellenben a minap a boltban egy instant verziót vettem le a polcról (jelzem, sose voltam a híve) és megbabonázott. Persze össze se lehet hasonlítani a frissen főtt (urambocsá' frissen őrölt?? -van kávéőrlőnk de utoljára Nagyikám használtam vagy 10 évvel ezelőtt..) kávéval, de azért iható. Mi több finom :) Ma már a másodikat fogyasztottam el. Persze ez se tesz jót amúgyis magas vérnyomásomnak, de ez olyan szenvedély amiről nem akarok és nem is tudok lemondani. :) Szóval hajrá barna cukros nescafé (igen, ez a reklám helye :) )