Könnyek. Bizonytalanság. Félelem. Hontalanság érzése. Kavarognak, örvénylenek a gondolatok. Szinte semmi sem biztos ebben az életben, csakis egyetlen dolog. Személy, érzelem. Ő. De ezenkívül káosz. Őskáosz.


"Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:"

Ha véget vetsz neki akkor gyáva vagy. Ha tűröd akkor balfék. De ha magadnak csináltad és mostmár nem tudsz ellene tenni akkor meg egy épületes barom.
Nehéz az élet. És az a baj hogy a megoldás kulcsa bennem van. De nem találom!