Annyira boldog vagyok. Annyira szeretem. Mennyire? Mindennél jobban. Elmondhatatlanul. Bármikor magamról beszélek, akkor nemcsak magamról hanem értelemszerűen róla is. Mert egyek vagyunk. Bármibe fogok, tudom hogy mellettem van és lesz. Én sose leszek egyedül. Úgy, ahogyan én is mindig mellette leszek. Én senkit nem tudok szeretni igazán rajta kívül. Persze szeretem a családom és a barátaimat is, de amit Ő iránta érzek, az annyira vegytiszta érzelem amit egyszerűen nem vagyok képes más iránt érezni. Mindig mindenki előtt áll és fog is míg csak élek.